[Verze 1: Wonpil, Jae]
Mát egy ideje annak
Hogy elhagytál
De akkor is, amikor nem voltál itt
Mindig mellettem voltál
Kezemet zsebembe süllyesztettem, hogy
Mindig egymásba tudjunk karolni
Miért teszel engem ilyenné, baby?
(Miért tetted azt, baby)
Minden egyes nap ugyanolyan, egy mókuskerékben rohangálok körbe
Nagyon remélem, hogy ez az érzés meg fog változni
Amikor nem kaphatod meg azt, amit akarsz
Amiatt fáj a szíved, én is csak ember vagyok
[Elő-refrén: Junhyeok]
Azt hiszem, ez az, amit szokásnak hívnak
Egy üres szobában, amiben senki sincsen
A visszatérésedre várok
[Refrén: Sungjin]
A kezem szokása, amely megérintett, a kezem szokása, feléd
A szájam szokása, amely téged szólított, a szájam szokása, érted
Utánad szólok az üres levegőben
Utánad intek, hogy megtaláljalak
A szokásommá váltál
Szokásommá váltál, yeah
Szokásommá váltál, yeah, yeah
Mát egy ideje annak
Hogy elhagytál
De akkor is, amikor nem voltál itt
Mindig mellettem voltál
Kezemet zsebembe süllyesztettem, hogy
Mindig egymásba tudjunk karolni
Miért teszel engem ilyenné, baby?
(Miért tetted azt, baby)
Minden egyes nap ugyanolyan, egy mókuskerékben rohangálok körbe
Nagyon remélem, hogy ez az érzés meg fog változni
Amikor nem kaphatod meg azt, amit akarsz
Amiatt fáj a szíved, én is csak ember vagyok
[Elő-refrén: Junhyeok]
Azt hiszem, ez az, amit szokásnak hívnak
Egy üres szobában, amiben senki sincsen
A visszatérésedre várok
[Refrén: Sungjin]
A kezem szokása, amely megérintett, a kezem szokása, feléd
A szájam szokása, amely téged szólított, a szájam szokása, érted
Utánad szólok az üres levegőben
Utánad intek, hogy megtaláljalak
A szokásommá váltál
Szokásommá váltál, yeah
Szokásommá váltál, yeah, yeah
Comments (0)
The minimum comment length is 50 characters.