Lassan ébredő Ossian

Látom a fényed, átragyog téged
Szétszakítja megszokásból ránkhullt sötétséget
Bölcs már a szemed, oly sokat látott
Mérhetetlen mélyeket, szédült magasságot

Láttad a tegnapi árnyaimat
Követted közben az útjaimat
Szavakból lett falakat
Te mind lebontottad

Nem leszek eldobott, gyűrött papír
Amire többé már senki se ír
Nincs több üres rész
Két fél egy egész

Elvesztett szavak, amit nem mondanak
Újra bennünk ébrednek, hozzánk hajolnak
Változunk néha s az egész világ
Elvesztjük önmagunk
És a dolgok súlypontját

Láttad a tegnapi árnyaimat
Követted közben az útjaimat
Szavakból lett falakat
Te mind lebontottad