Mély 6363 (Ft. Szendrői Csaba)

[Verse 1: 6363]
Folyton rám tör a félelem
Szóval a félelemtől hogy ne félnék?
Ha a rossz kedvek a jó menetekben is rám találnak
Múltkor a magánnyal egyéjszakáztam
És itt felejtette a fogkeféjét
Nem baj, megtartom
Ha átnéz majd egyszer, a halálnak
Addig jól esik állni a fényben
Bár a végén alagutat látok ott
Mostanában egyre gyakrabb
Hogy az alvászavarommal álmodok
Bár lehet csak az álmomat élem
Mármint a rémálmomat
És csak azért vagyok épp annyira lent
Hogy felhozhassam a gyémántokat
Amíg mindenki pózól
Én darabokra török puzzle
De elég a játékból
Most megszidom magamban a pimasz kölyköt
Össze kell szednem magam
Na ezt rakd össze
Csak azért merülök még mélyеbbre
Hogy felhozzam nektеk az igazgyöngyöt
Voltam már középen, mélyen
Most nyílik a szárnyam, bár előre unom
De azért nyílik a szárnyam
És érzem, hogy meglesz, mert fullos a fesztáv
Nekem nincs új a nap alatt
Ezt mondta Icarus, mielőtt felszállt
(Nekem nincs új a nap alatt)