Paula Elefánt zenekar

Jólvan, látom készen vagytok, teljesen készen
El sem kezdődött, de ti már befejeztétek
Forgasson a rosseb bele a fekete sóba!
Eltévedtem hazafelé, a lefolyóba’

Jól van, látom készen vagytok. Ja, én is készen
Mártogassuk eper jam-be bele a tompa kést
És összekenem magam én is, hátha akkor érzem
Milyen volt azelőtt, mielőtt… - ugyanilyen
Volt igazából már akkor is, épp mint most

Paula! Én készen vagyok évek óta jól tudod
Nem is tudom mikor voltam józan utoljára
Igazi kín az életem. De most, mintha tényleg
Minden sokkal rosszabb lenne, mintha egyszerre
Hatna rám mind az elmúlt tíz évben elfogyasztott ez
Meg az, mintha emlékeznék az arcodra, de
Nem vagyok benne biztos, hogy te vagy az
Nem vagyok benne biztos, hogy te vagy az…

Úgy fáj! Mért’ nem éltem szépen?
Úgy fáj a vesém és a lépem
Úgy fáj az eltékozolt idő
Úgy fáj a májam és a tüdőm

Paula… bár emlékeznék arra a nyárra
Bár emlékeznék az utolsó nyárra, vagy
Bár emlékeznék legalább a tegnap estére, vagy
Legalább a nevedre