Séta Gege (HU)

Mindegy hol kezdjük, ne hidd, hogy annyira más
Le-lerepülnek a minden ágáról levelek
Szóval az a vége, vagy az eleje, ha lebegünk a fény felé
Vagy ez csak egy több féle fény közé ragadt villanás?
Most meg sötét van, nem égnek körték
És önmagába csavaródó eltévedt körkép
A város. Minden csak elmélet, törvény nincs
Egy pontba örvénylik beltér meg kültér
Mert ha elfagy a gyökér, mindegy mit ültetek
Meg hogy hova, csak a pusztulás, mi ismétlődik időtlenül
Amúgy meg hiába a kívül-belül kihűlt terek
Ha a pusztuláshoz élet kell, az meg földből előkerül
Itt van, aki előkelő, én inkább később kelek
Az első diagnózis néha végső lelet lehet
Szóval miért mennél vissza oda? Minek az oda-vissza?
Ha ölel, eltaszítod, eltaszít és öleled
Ugyanaz a pont az időben van hogy késő
Máskor korai, szimultán emlékszem rá és várom
Míg beborulva botorkálok fel a belső lépcsőn
Próbálok lépkedni egy napsütötte sávon
Itt túl szűk a hely, hogy tág dolgokat érintsek
Úgyhogy csak miérteket keresek, mert miért is ne?
Hova firtatnám a nagyságom
Ha ilyen kicsi a föld a galaxisban, és én benne még kisebb?

Én benne még kisebb, de így békésebb
Az új tudás is rég ismert
Attól még föld, meg ég is kell
Hogy a végtelent érinthesd. (2x)