[1. vers]
Van ez a dolog, ahol öregszem, de bölcsebb soha
Az éjfél az én délutánommá válik
Amikor a depresszióm működik a temetői műszakban, az összes ember
Szellemként álltam ott a szobában
[Előkórus]
Nem szabad magamra hagynom
Jönnek az árak és a satu
Válságba kerülök
(Az idők kezdete óta)
Sikítva ébredek az álomból
Egy nap megnézem, ahogy elmész
Mert eleged van a trükközésemből
(Utoljára)
[Énekkar]
Én vagyok, szia
Én vagyok a probléma, én vagyok
Teaidőben mindenki egyetért
Közvetlenül a napba nézek, de soha nem a tükörbe
Biztosan kimerítő mindig az antihősnek szurkolni
[2. vers]
Néha úgy érzem, mindenki szexi baba
Én pedig egy szörnyeteg vagyok a dombon
Túl nagy ahhoz, hogy lógni tudjon, lassan a kedvenc városa felé lódul
Átfúrták a szívet, de soha nem ölték meg
Van ez a dolog, ahol öregszem, de bölcsebb soha
Az éjfél az én délutánommá válik
Amikor a depresszióm működik a temetői műszakban, az összes ember
Szellemként álltam ott a szobában
[Előkórus]
Nem szabad magamra hagynom
Jönnek az árak és a satu
Válságba kerülök
(Az idők kezdete óta)
Sikítva ébredek az álomból
Egy nap megnézem, ahogy elmész
Mert eleged van a trükközésemből
(Utoljára)
[Énekkar]
Én vagyok, szia
Én vagyok a probléma, én vagyok
Teaidőben mindenki egyetért
Közvetlenül a napba nézek, de soha nem a tükörbe
Biztosan kimerítő mindig az antihősnek szurkolni
[2. vers]
Néha úgy érzem, mindenki szexi baba
Én pedig egy szörnyeteg vagyok a dombon
Túl nagy ahhoz, hogy lógni tudjon, lassan a kedvenc városa felé lódul
Átfúrták a szívet, de soha nem ölték meg
Comments (0)
The minimum comment length is 50 characters.