Senki se menekül Quimby

Toporog a tehetetlen, nem szeretem

Az éhség szekerén vicsorog a szerelem

Zen zötyögésben e kordély peremén

Ücsörög a zsákmány lessük te meg én

Mekkora métely, mekkora hatalom

Annyira mar meg amennyire akarom

Vakarom bőröm sajgó sebeit

Lassul a DJ, serceg a bakelit

Mire már azt hittük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar

És az a mihaszna szürke felhő fenn az égen vajon tőlünk mit akar

Napunk eltakarva van ma, langyos eső mossa szennyesét

Ilyenkor a világon mindig valaki elhagyja a kedvesét

És ugye érzed, titkon te is érzed