Az életvonal Ossian

Az utcán egy padon naphosszat ülve
Egyre csak várja, mikor lesz vége...
Nyomasztó terhe sokmázsás súlya
Átoktól áldva, áldástól sújtva
Hiába mondta, régóta látja:
Az emberek felett egy Vonal lebeg
Életvonal, mely a felhőkig ér
Élénk a színe, akár a vér

Kórus: Életvonal... Halált takar...

Refr.:
Áldás ez és átok
Másképp élsz és látod
A Dolgok rejtett mélyét
Minden végzet kezdetét...

Annak, ki gyenge, a Vonal csak szürke
Rövidül egyre, percről percre
"Ők meghalnak" - de kinevették
Majd igazát látva meggyűlölték
Bűnösnek látták, elítélték
Mindenét elvették, elűzték
Most az utcán, egy padon megtörve ülve
Szótlanul vár a megváltó végre...