Űző Gege (HU) (Ft. Sör és Fű)

[Verse 1: Gege]
Lassan kezdenek csak menekülni a mélák
Hozzászoktak, hogy az életterük ez a mély láp
Ha csak mozgolódsz, nem haladsz tré a lábnak a sok tébláb
Fent meg nem jelentesz semmit, maximum könnyű prédát
Ha a kormány a lejtőn nem jut eszedbe, hogy kontrázz
Nézel vissza a vadászlesre, mert onnan jól látsz
Akkor mondd már meg, meddig van kerítésből a kolbász
Egyszer hal vagy, egyszer csali, egyszer bot, de sose horgász
Üldözési mánia, story time, meg szirénák
Bár futópadon menekül a selejtes szériánk
De én unom már a szagot, nem tudtok sokáig szarni rám
Már nem akarom megvárni míg megfordul a szélirány
Nem akarok iszkolni se míg nézelődni lehetne
Ti inkább menekülnétek a képernyőnyi terekbe
Ja, itt talán biztonságban vagyunk már, sima
Mint az üldözött a barlangban, egy kardnyújtásnyira
Persze mondd csak, hogy nekünk ez az űzött szerep jutott
Belefáradsz ékes prédának lenni előbb-utóbb
De hiába hajtod a pénzt, ha magad se éred utol
A saját időd hajszolod és a sokadikat futod
Közben a nyomodban vannak, ne vacilálj két út között
Meg ne nézz sokat hátra, még a végén frontálisan ütközöl
Ne gondoldd, hogy a legrosszabb jön mindközül
Üdvözöld magad, te vagy a legkitartóbb üldöződ