Élet 6363

["Élet" dalszöveg]

[Verze]
Ez egy hiába való világ
Letörlöm a mocskot, hozz ammóniát
A savak, lebomlás, maró hibák
Írjunk a halálból paródiát
Hogy két hete nem tudok aludni már
De aggódni kár
Ébren vagyok, de itt dolgozik bennem
Hova a jókedv csak hazudni jár
Ide vettem egy növényt, hogy virágzik
Majd meg hogy elvarázsol
Bárki ki belép a lógó zónámban
Hol bentlakásossak a hervadások
És a tér ezen kivül, amúgy elég üres
Jövőnek látszani, elég kevés
Azt hittük átépítés lesz, bár ez még
Tuti hogy csak leépülés
Ha a tél a redőnyön át benéz
Látja hogy gyűlik a falban a penész
Hogy lassan épül a halál, és én csak
Cipelem a köveket, hiába nehéz
Hiába nem akarom látni
De ha a szemem, a földre lenéz
Rájövök, hogy régen elvesztem a részletekben
És már nem is tudom mi volt az egész
Csak feles, cigi meg felespoharak
A rövidekből, így lett hosszútáv
Túl sokat játszottam már az idővel
Érzem belülről bosszút áll
De basszunk rá!
Minden túl gyorsan ér véget
A pillanat magában pusztul el
És elnehezülnek a szemhéjaim
És nehéz a föld is, és posztulál
Ez már a halál, vagy még rosszul áll?
Az évek elhordanak, bezárnak
Majd kinő a fű utána, csak minek nő
Hogy ha majd leszárad
Az újranövés nem a semmi nem marad
Mert hosszú az éjjel, de érzem a hajnali
Harmatos, lepihenek a többi most várhat
Most pontot teszek a végére