
Kisétálok (Interlude) Wellhello
On this page, discover the full lyrics of the song "Kisétálok (Interlude)" by Wellhello. Lyrxo.com offers the most comprehensive and accurate lyrics, helping you connect with the music you love on a deeper level. Ideal for dedicated fans and anyone who appreciates quality music.

[„Kisétálok" dalszöveg]
[Vers: Flour]
Kisétálok, le a lépcsőn, ki a nyárból
Háttal a múltnak, előre, falig
Megnézem hogy a messzi ég alja, csak poszter-e
Hogy átverés-e ez az egész
Truman-ként evezek a viharban, falhoz érek, megköszönöm
És ha jön az ajtó, kisétálok
Le a lépcsőn, ki a nyárból
Hangokat követve, mint egy bolond
Hangokat a zúgó morajból, hátha elárulnak
Adnak valami újat, reményt
Hogy ez az szeptember, nem a kiürült
Kiélt nyár, zörgő papírzacskóit ringatja tovább
Dalamként a lelki disszonanciában
Összerakom a playlistet, háttal a múltnak
Törlöm a régit, megköszönöm és ha jön az ajtó
Kisétálok, le a lépcsőn, ki a nyárból
Be az őszbe...
Leomlik az ég alja, kiszakad a tapéta
A saját a hangom hallom egyre hangosabban
Ahogy közeledem, evеzve a viharban
Szemből érkezik az ősz, érkеzik a holnap
És közben leolvad a szerep
Lángolnak az augusztusi percek
Pedig éppen velük költözöm
Mostmár csak két sarokra vagyok tőlem
Kihallom a saját hangom, nyitva maradok
Dominóként dőlnek egymásra a betűk
Én vagyok a moraj, én vagyok a tapéta
Én vagyok a fal, de a múlt már nem...
Megkerülöm a semmiben álló, zárt ajtót
Kisétálok, le a lépcsőn, ki a nyárból
Előre, magamhoz, készen állok...
[Vers: Flour]
Kisétálok, le a lépcsőn, ki a nyárból
Háttal a múltnak, előre, falig
Megnézem hogy a messzi ég alja, csak poszter-e
Hogy átverés-e ez az egész
Truman-ként evezek a viharban, falhoz érek, megköszönöm
És ha jön az ajtó, kisétálok
Le a lépcsőn, ki a nyárból
Hangokat követve, mint egy bolond
Hangokat a zúgó morajból, hátha elárulnak
Adnak valami újat, reményt
Hogy ez az szeptember, nem a kiürült
Kiélt nyár, zörgő papírzacskóit ringatja tovább
Dalamként a lelki disszonanciában
Összerakom a playlistet, háttal a múltnak
Törlöm a régit, megköszönöm és ha jön az ajtó
Kisétálok, le a lépcsőn, ki a nyárból
Be az őszbe...
Leomlik az ég alja, kiszakad a tapéta
A saját a hangom hallom egyre hangosabban
Ahogy közeledem, evеzve a viharban
Szemből érkezik az ősz, érkеzik a holnap
És közben leolvad a szerep
Lángolnak az augusztusi percek
Pedig éppen velük költözöm
Mostmár csak két sarokra vagyok tőlem
Kihallom a saját hangom, nyitva maradok
Dominóként dőlnek egymásra a betűk
Én vagyok a moraj, én vagyok a tapéta
Én vagyok a fal, de a múlt már nem...
Megkerülöm a semmiben álló, zárt ajtót
Kisétálok, le a lépcsőn, ki a nyárból
Előre, magamhoz, készen állok...
Comments (0)
The minimum comment length is 50 characters.