Introvertált dal Azahriah

[„Introvertált dal” dalszöveg]

[Intro]
Memento

[1. verze]
Ó, ba-ba-barátom
Sajnálom, hogy nem voltam jó hozzád
Azt mondom, éjjel a macskaköves utakon
Megláttam egy mulatozó csapatot
És eltűnődtem azon milyen régen is volt
Hogy úgy éreztem magam, mint egy gyerek, gyere, gyere!
Gyerekkorom belepi a beton
Hisz egy palotai nem vár már csodát
Csak egyedül bandukol az utakon
Amíg nem ütött az utolsó óránk (Viszlát)

[Refrén]
Sohase várhatna eleget, hát ő újra eltemet
Százegy rossz emléket kiskorából
Arcára ragad az a kép, ahogy szeretné, hogy lásd
De valójában soha, soha nem jön vissza már

[2. verze]
Minden éjjel meg reggelente megváltoznék
Megfogadom, a kezembe veszem a kontrollt, ami rám várt már rég
Ne haragudj, hogyha kicsikét faramuci vagyok, de mit árthatnék
Nektek? Ha nem is írok, nem is veszem fel, ha hívtok
Nem értem, mit sírtok
Nekem is ki van a faszom attól, hogy be vagyok zárva
(És chilis Sobát zabálok a szobában)
Áh, körbeveszem magam fallal, hogy magamat elszeparáljam
Hidd el, én nem ezt kértem, hogy így legyen vége
A gödör is mély
Csalogatna, baba, de te ne félj!
Látom az alagút végén, az alagút végén
A fényt, amit elloptok, nem vagyok ma toppon
Mert krízisben az egzisztenciám
Csak annyit mondj, hogy „Jól vagy, nem kell félni, próbáljunk meg élni!”
Hisz mind ez csupán apróság a nagyvilágban
Hisz az, ami szép volt az csak ami rég volt
Az csak ez a szóban forgó bánat
Utolér a téboly és minden rémálmom
Amikor már megpihennék úgy, de ő