[Verze 1]
Még egy reménysugár szertefoszlik
Csupán egy kudarc volt, amit túl kellett élnem
De nem győztek le
Soha sem fogok elbukni
Még nem végeztem
[Elő-refrén]
Tántorogva a hosszú éjszakában, porszemként gurulva
Amikor a kosz íze betölti a számat
A megtévesztő város égboltjára tekintek
Ami semmi másból nem áll, csak néhány csillagból
[Refrén]
Ma is, ugyanúgy, olyan érzés mintha elbuktam volna
De egy csipetnyi eksztázist adok a látszólag sivár valósághoz
Álmodozom
Még mindig álmodozom
[Utó-refrén]
A romantika nélküli égboltra, még ha sötétség borítja is
Felrajzom saját csillagaimat
Arról álmodok, hogy a fény átvilágítson
Az őket elrejtő sötétségen keresztül
[Verze 2]
Inkább haladni akarok, mintsem vigasztalódás után kutatni
Inkább kapni akarok, mint irigykedni
Még mindig nem győztek lе
Soha sem fogok elbukni
Meggyújtom a lеhetetlenség tüzét
Még egy reménysugár szertefoszlik
Csupán egy kudarc volt, amit túl kellett élnem
De nem győztek le
Soha sem fogok elbukni
Még nem végeztem
[Elő-refrén]
Tántorogva a hosszú éjszakában, porszemként gurulva
Amikor a kosz íze betölti a számat
A megtévesztő város égboltjára tekintek
Ami semmi másból nem áll, csak néhány csillagból
[Refrén]
Ma is, ugyanúgy, olyan érzés mintha elbuktam volna
De egy csipetnyi eksztázist adok a látszólag sivár valósághoz
Álmodozom
Még mindig álmodozom
[Utó-refrén]
A romantika nélküli égboltra, még ha sötétség borítja is
Felrajzom saját csillagaimat
Arról álmodok, hogy a fény átvilágítson
Az őket elrejtő sötétségen keresztül
[Verze 2]
Inkább haladni akarok, mintsem vigasztalódás után kutatni
Inkább kapni akarok, mint irigykedni
Még mindig nem győztek lе
Soha sem fogok elbukni
Meggyújtom a lеhetetlenség tüzét
Comments (0)
The minimum comment length is 50 characters.