Viharban létezett Ossian

Jéghideg hajnalok, fáradt a mozdulat
Megkopott városok, sok szürke hétköznap
Ott lenn a mélyben úgy érezte ő:
Áldozat lehet vagy törvényszegő

Álmatlan éjszakák, ébredő gondolat
Szívében hordozott merész, vad vágyakat
Egy napon döntött hívta őt a fény
Könnyebb élet, csillogás, remény

Viharban nőtt fel és létezett
Mint szélben élnek a fák
Útjából el nem térhetett
Hiába hajlik az ág

Veszélyes utcákon kezdett új életet
Gazdagok pénzéből elvett, mit ellehetett
Nyomában voltak, mindig száguldva élt
De a golyó gyorsabb, s útja véget ért

Viharban nőtt fel és létezett
Mint szélben élnek a fák
Útjából el nem térhetett
Hiába hajlik az ág

Viharban nőtt fel és létezett
Mint szélben élnek a fák
Útjából el nem térhetett
Hiába hajlik az ág