Az árnyékember Omega

Az Árnyékember figyel téged
A földön csúszva együtt mozdul veled

A porba hullva és megtiporva
Eltűr mindent, mivel mást nem tehet

Éjjel fekszik az ágyad mellett
Azt várja, hogy aludj már

Abban a percben, hogy szereped átveszi
Sajgó tested kinyújtózva talpra áll

Az Árnyékember szemszögéből
Látható a dolgok sötét fele

Te csak átalszod az álmaidat
Melyek éjszakánként megtörténnek vele

A túlsó parton szabadon jár-kel
Az Árnyékember az égig ér

Reggel újra összezsugorodva
A földre fekszik, úgy kísér

Az Árnyékember a földön csúszva
Koptatja az érzéketlen követ