[Verze 1: Young K, Wonpil]
Nyugodtan éldegéltem
Egy mély alagút belsejében
Amely elnyelte az összes fényt
Előttem futó sötét úton
Egy lépésnyire sem látok
Nem látok semmit sem
Nem érzek semmit sem
[Elő-refrén: Jae]
Én, a fekete-fehér fényképen
A világom, amely feketévé vált
Olyan fáradt vagyok, olyan fáradt vagyok
Most már annyira elegem van belőle
A színeid, amiket időről-időre láttam
Felemelnek engem, mert te vagy az egyetlen kinek saját színe van
[Refrén: Sungjin, Junhyeok]
Megpróbálom kinyújtani a kezem
Hogy elkapjalak
De messzebbre kerülsz tőlem
Nyújts ki kezed
Színezz ki engem, úgy mint azt a vörös naplementét
Hogy ne veszítsem el önmagam
(Színek, színek)
Nyugodtan éldegéltem
Egy mély alagút belsejében
Amely elnyelte az összes fényt
Előttem futó sötét úton
Egy lépésnyire sem látok
Nem látok semmit sem
Nem érzek semmit sem
[Elő-refrén: Jae]
Én, a fekete-fehér fényképen
A világom, amely feketévé vált
Olyan fáradt vagyok, olyan fáradt vagyok
Most már annyira elegem van belőle
A színeid, amiket időről-időre láttam
Felemelnek engem, mert te vagy az egyetlen kinek saját színe van
[Refrén: Sungjin, Junhyeok]
Megpróbálom kinyújtani a kezem
Hogy elkapjalak
De messzebbre kerülsz tőlem
Nyújts ki kezed
Színezz ki engem, úgy mint azt a vörös naplementét
Hogy ne veszítsem el önmagam
(Színek, színek)
Comments (0)
The minimum comment length is 50 characters.